Az oroszlán asszonya

Miért érdemes?

Christina londoni megjelenése rögtön két kérdést teremt: ki ez a hercegnőként kezelt fiatal nő, és miért őrzi ennyire makacsul a múltját? A társaság egzotikus titkot lát benne, Lyonwood márkija viszont olyan embert, akit meg akar érteni és hódítani. A közeledésük azért érdekes, mert Christina udvari viselkedése mögött egészen más neveltetés, értékrend és túlélési tudás dolgozik. A regény a kulturális ütközésből építi fel a romantikus feszültséget. Lyon a saját világának szabályait tekinti természetesnek, Christina pedig olyan tapasztalatokat hordoz, amelyekre a londoni előkelőknek nincs nyelvük. A nő nem díszlet a titok mellett: döntéseket hoz, ellenáll, és csak lassan engedi, hogy a férfi közel kerüljön hozzá. A kapcsolatban így a bizalom megszerzése fontosabb a gyors udvarlási sikernél. A hang nagyívű és érzelmes, a társasági jeleneteket kalandos elemek, családi fenyegetés és veszélyes múlt szakítja meg. A történet mai szemmel több ponton régies, főként a férfi birtokló fellépésében és az egzotikus háttér ábrázolásában. Ugyanakkor éppen a szokatlan hősnő ad neki sajátos ritmust: Christina higgadt felszíne alatt sokkal több erő, félelem és humor dolgozik, mint amit környezete feltételez. Sorozatnyitóként bemutatja azokat a korona szolgálatában álló férfiakat, akik később önálló szerelmi történeteket kapnak. A központi pár íve lezárul, így önmagában is olvasható, de a kémhálózat és a baráti kapcsolatok folytatásra hívnak. Akkor működik igazán, ha elfogadod a történelmi románc meseszerűbb logikáját, és egy titokzatos, a londoni szabályok közé nehezen beilleszthető hősnő történetére vágysz.