Flaubert papagája
Geoffrey Braithwaite, a megözvegyült angol orvos Franciaországban kutat Flaubert emlékei után. Két múzeum is magáénak vallja azt a kitömött papagájt, amelyet az író munka közben figyelt, és az apró hitelességi kérdés egyre több kételyhez vezet. Életrajzi adatok, irodalmi fejtegetések és személyes kitérők közé lassan Braithwaite saját vesztesége is beszivárog. A másik ember megismerésének vágya az önmaga előli rejtőzködéssel keveredik.
Miért érdemes?
Egy múzeumi tárgy eredetének kérdése váratlanul személyessé válik. Braithwaite aprólékosan foglalkozik Flaubert életével, miközben a saját múltjáról jóval nehezebben beszél. Az eltérő arányok már önmagukban beszédesek: ahogy a papagáj körüli bizonyosságot keresi, figyelheted, milyen érzelmi tétje van számára a tudásnak és a hallgatásnak. A könyv formája ehhez a kerülőkkel teli kereséshez igazodik. Az életrajzi időrendek, irodalmi eszmefuttatások és személyes közlések váltakozása megakasztja az egyenes vonalú haladást. Ugyanaz az írói élet a kiválasztott eseményektől függően más hangsúlyt kap; olvasóként magad is megtapasztalhatod, mennyit számít az anyag elrendezése. A művelt elbeszélő szellemessége mellett sérülékenység is érződik. A pontossághoz való ragaszkodás egyszerre lehet kíváncsiság és védekezés, a másik ember szövegeinek boncolgatása pedig saját kapcsolataihoz is visszavezetheti. A humor ezért gyakran fájdalmas közelségbe kerül a gyásszal, és a játékos részletek után is megmarad a hiány érzete. Nem szükséges kész Flaubert-ismerettel érkezned, de érdemes érdeklődéssel fogadnod az irodalmi kitérőket. A regény azt az olvasói szokást teszi láthatóvá, amellyel egy alkotó életéből szeretnénk megfejteni a könyveit, majd a könyveiből az embert. Ha türelmet adsz a töredékes szerkezetnek, az irodalmi kíváncsiság mögött egy nehezen megosztható magánélet körvonalait is felfedezheted.
Kinek való?
Neked való, ha örömöt találsz az esszé és a regény találkozásában, és szívesen figyeled, mit árulnak el az elbeszélőről a látszólag mellékes fejtegetései. A műveltségi játékot itt egy gyászoló ember bizonytalan önismerete teszi személyessé.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha folyamatos cselekményt vagy rendezett íróéletrajzot szeretnél olvasni. A szerkezet sok irányba kanyarodik, a finom irónia és az irodalmi utalások figyelmet kérnek; a veszteség és a házastársi titkok súlya a játékos hang mellett is megmarad.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek