Minden egyes név

Miért érdemes?

Egy irattári kartoték elég ahhoz, hogy José úr megszokott élete kibillenjen. A népesség-nyilvántartó magányos alkalmazottja egy ismeretlen nő nyomába ered, és a keresés során egyre messzebb kerül a biztonságot adó szabályoktól. A regény egy jelentéktelennek látszó ügynek ad kalandnyi súlyt: egy ajtó, egy létra vagy egy megszerzett adat is akadállyá válhat. A hivatal terei egyszerre hétköznapiak és nyugtalanítóan végtelenek. A polcok és az alá-fölérendeltségek rendjében minden ember elhelyezhetőnek tűnik, José úr kíváncsisága azonban megbontja ezt a bizonyosságot. Olvasás közben egyre élesebben érzékelheted a különbséget aközött, hogy valakiről adatokat őrzünk, vagy figyelmet fordítunk az egyszeri életére. Az elbeszélő ironikus megjegyzésekkel, kitérőkkel és filozofikus töprengésekkel kíséri a botladozó nyomozást. A hosszú mondatokban a beszélgetések is összeérnek az elbeszéléssel, ezért eleinte tudatosan kell követned, ki szólal meg. Amint megtalálod a ritmust, a körülményesség humorforrássá válhat: egy apró szabályszegés aránytalanul nagy belső eseménnyé nő. A regény a magányról úgy gondolkodtat el, hogy közben kíváncsivá tesz egy félénk ember következő lépésére. Érdemes a keresés indítékainál is elidőznöd: miért válik fontossá valaki, akit személyesen még nem ismerünk? A hivatalos rend és a személyes érdeklődés súrlódása adja a könyv sajátos feszültségét, amely a csöndes, gyakran komikus jeleneteket is átjárja.