A tenger
kortárs szépirodalom
Max Morden felesége halála után visszatér abba az ír tengerparti faluba, ahol gyerekként nyaralt. Egy régi házban száll meg, és felidézi találkozását a jómódú Grace családdal: a szülőkkel, az ikrekkel és a mellettük élő fiatal nővel. A hajdani vonzalmakhoz egy tragikus nyár emléke tapad. Max jelenlegi gyásza újra meg újra beleszól az emlékezésbe, a ház mostani lakóit pedig kíváncsian, gyakran kíméletlenül figyeli.
Miért érdemes?
Az elbeszélés a gyerekkori nyár és a feleség elvesztését követő jelen között mozog. Az időrend helyett egy látvány, mozdulat vagy felidézett arc szabja meg, merre indul a gondolat. A tengerpart, a szobák és a testek apró részletei olyan erősen kerülnek előtérbe, hogy az emlékezés szinte tapintható munkáját követheted. Egy jelenet súlya gyakran csak később válik világossá. Max művészettörténészi figyelme a látvány megformálásában érződik. A múlt szereplői egyszerre eleven emberek és gondosan beállított képek, amelyek fölött az emlékező utólag próbál rendelkezni. A próza gazdagsága lassít, újraolvasásra késztethet. Érdemes a szép mondatok mellett arra is ügyelned, hogyan torzítja a vágy vagy a szégyen a felidézett részleteket. A veszteség nem szelídíti meg automatikusan a narrátort. Megfigyelései élesek, de saját sérülései másokkal szembeni lekezelésben is megmutatkoznak. Ettől az együttérzés és az idegenkedés folyamatosan váltakozhat benned. A gyermeki rajongást a felnőtt önismeret hiányai keretezik, így a visszatekintés megbízhatóságát sem veheted minden pillanatban adottnak. Kevés helyszín és viszonylag szűk eseményanyag tartja össze ezt a sűrű regényt. A fordulatok a hosszú megfigyelő szakaszok közé ékelődnek, a gyász pedig ritkán kap egyszerű feloldást. Akkor találsz benne megfelelő ritmust, ha hagyod egymásra vetülni a két életszakaszt, és elfogadod, hogy egy emlék részletessége együtt járhat a bizonytalanságával. A nyelvi kidolgozottság végig az olvasói figyelem középpontjában marad.
Kinek való?
Neked való, ha szeretsz lassan olvasni, és a mondatok képi ereje éppúgy érdekel, mint a szereplők sorsa. Az emlékezés csalóka működését és a gyász hétköznapi megnyilvánulásait szívesen követed egy olykor kellemetlen, önmagával is vívódó elbeszélőn át.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha sok párbeszédet, lendületes történetet vagy könnyen szerethető főalakot keresel. A halálesetek, a betegség és a veszteség aprólékos felidézése megterhelő lehet, a díszített próza pedig tartós figyelmet kér.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek