From Blood and Ash – Vérből és hamuból

Miért érdemes?

Poppyt születésétől fogva a szertartásra készítik fel. Ő a Szűz: nem beszélhet szabadon, nem mutathatja meg az arcát, és senki nem érintheti meg. Az élete szigorú vallási rend szerint zajlik, minden döntést helyette hoznak meg, és a végén egy olyan átalakulás vár rá, amelyről mindenki áhítattal beszél, de a részleteit senki nem magyarázza el. Egyetlen éjszaka azonban, amikor Poppy kilóg egy szórakozóhelyre, megmutatja neki, mennyi mindenről nincs fogalma, és nem sokkal később új testőrt kap maga mellé.

A könyv első fele lassabb, mint amire a műfaj olvasói szoktak számítani, és ez tudatos. Armentrout előbb a rendszert építi fel: a vallási hierarchiát, a szertartás körüli kötelező hallgatást, a határon túlról érkező fenyegetést, és azt a rengeteg apró ellentmondást, amelyekből fokozatosan összeáll, hogy a hivatalos történetnek valami komoly baja van. Amikor a könyv beindul, ez a lassú előkészítés fizetődik ki.

A másik motor a kapcsolat. A tiltás, hiszen a Szűzhöz senkinek sincs joga hozzáérni, pontosan azt a feszültséget adja, amiért ezt a műfajt szeretik: minden pillantás, minden mondat tétje nagy, a közeledés pedig lassan, sok lépcsőben zajlik. Poppy emellett kifejezetten cselekvő hősnő: titokban harcolni tanul, kérdez, és következetesen visszautasítja, hogy a saját életéről mások döntsenek.

Ez a sorozat az, amellyel a szerző a felnőtt olvasók felé lépett: a korábbi ifjúsági könyveihez képest nyersebb, véresebb és nyíltabban erotikus. Több kötetes, egyre bővülő univerzumról van szó, amelyben a történet folytatódik, tehát érdemes sorozatként tervezni. Vaskos, sodró olvasmány, nyaralásra vagy egy egész hétvégére való, mert a könyv utolsó harmadát úgyis egy ülésben fogod elolvasni. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a szerző jól ismert receptekből dolgozik: a kiválasztott hősnő, a titkolózó testőr és a hazug rendszer motívuma sok más könyvből ismerős lehet, itt a kivitelezés és a tempó teszi mégis élvezetessé.