Kilenc történet

Miért érdemes?

Kilenc elbeszélésben háborúból hazatérő katonák, korán felnőtt gyerekek és társasági szerepeikbe zárt felnőttek keresnek kapcsolatot egymással. A nyitódarab Seymour Glass nyaralását és öngyilkosságát mutatja meg, más történetek pedig testvéreinek vagy hasonlóan sérült figuráknak adnak hangot. A tömör párbeszédek mögött gyakran trauma, elhallgatás és hirtelen felismerés dolgozik. A gyerekek több novellában pontosabban érzékelik a felnőttek hamisságát, bár saját nyelvük sem ártatlan. Esmé, Teddy és a Glass család fiatalabb tagjai olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeket a környezetük udvariassággal kerülne meg. A humor és a feszültség ezért ugyanabból a félreértésből nő ki. Egy telefonbeszélgetés, egy vonatút vagy egy játék rövid idő alatt egész családi rendszerre nyit ablakot. A háború hatása ritkán közvetlen csatajelenetben jelenik meg. Inkább idegrendszeri törés, kapcsolati távolság és kommunikációs zavar formájában tér vissza. A szereplők különféle spirituális és esztétikai kapaszkodókat keresnek, a szöveg azonban nem igazolja automatikusan ezeket. A Glass-történetek személyes mitológiája mellett más novellák is ugyanazt vizsgálják: lehetséges-e valódi figyelem egy szerepekkel teli világban. A kötet rövidsége ellenére nem egyenletesen könnyű olvasmány. A felszíni cselekmény egyszerű, a párbeszédek kihagyásai és a hirtelen hangváltások viszont újraolvasásra hívnak. Öngyilkosság, háborús trauma és családi elidegenedés is megjelenik. Különösen hálás olvasmány, ha szereted a pontos beszédhelyzeteket és a nyitva hagyott értelmezést, valamint kíváncsi vagy a Glass család későbbi történeteinek érzelmi alapjára.