It Ends with Us – Velünk véget ér

Miért érdemes?

Lily Bloom az apja temetéséről indul haza, ahol a gyászbeszédben egyetlen jó szót sem tudott mondani róla. Aznap este egy bostoni tetőteraszon összefut egy idegsebésszel, aki épp indulatosan rugdos egy széket, és a beszélgetésük váratlanul őszinte lesz. Lily nem sokkal később virágboltot nyit, és lassan felépít valamit, ami sok szempontból az első saját élete. Közben előkerülnek a kamaszkori naplói, amelyeket egy tévéműsor-vezetőnek címzett, és amelyekből kiderül, mi történt akkor, amikor egy hajléktalan fiú, Atlas, bekerült az életébe.

A regény két idősíkon fut, és ennek a szerkezetnek komoly funkciója van: a naplók pontosan azt a mintát rajzolják fel, amelyet a jelen szála majd megismétel. A szerző kevés eszközzel dolgozik — rövid mondatok, gyors párbeszédek, egyszerű próza —, cserébe az olvasó nagyon közel kerül a főszereplőhöz, és pont ezért nem tud kívülről ítélkezni fölötte.

A könyv súlypontja az a pillanat, amikor a szeretett ember először bánt, és beindul a mentségek gépezete: az elfáradás, a félreértés, a megbánás, a bocsánatkérés. A regény azt mutatja meg, hogy itt egy nagyon emberi és nagyon veszélyes mechanizmus működik, amelyben az áldozat magát hibáztatja, hülyeségről és gyengeségről szó sincs. A szerző elmondása szerint a saját családja történetéből indult ki, és ez érződik: a szöveg egyetlen ponton sem karikíroz.

Épp ezért fontos tudni, mit kapsz. Ez a könyv végső soron arról szól, milyen nehéz kilépni egy kapcsolatból. Sokan a borító és a marketing miatt vártak romantikát, és ezért érte őket sokkolóan a második fele — a könyv körüli viták nagy része innen ered. A szerző életművén belül a Verity a másik szélső pont: ott a feszültség a cél, itt az együttérzés. A történetnek van folytatása, és készült belőle filmfeldolgozás is. Könyvklubban különösen jól működik, mert a záró döntésről sokáig lehet beszélgetni — és mert érdemes valakivel megosztani, amit kivált belőled.