A künde

Miért érdemes?

A regény a tizedik század közepén indítja útnak Pannóniai Stephanust, a Sankt Gallen-i szerzetest, akit veszélyes politikai küldetéssel küldenek a keresztény világ peremén túlra. A diplomáciai feladat hamar személyes próbatétellé válik, mert a szerzetesnek idegen nyelvű és más szabályok szerint élő közösségek között kell értelmeznie megbízói szándékát. Az útvonal minden állomása új kérdést tesz fel arról, hol húzódik a civilizáció határa, és ki jogosult kijelölni azt. Stephanus nézőpontja egyszerre közeli és korlátozott. Írástudása, hite és kolostori fegyelme támpontot ad, de előítéletei is ebből származnak. A találkozások során fokozatosan megérti, hogy az általa pogánynak nevezett világ saját renddel, emlékezettel és politikai célokkal rendelkezik. A kulturális különbségből sok félreértés és veszély fakad, ugyanakkor ez nyit teret a főhős önvizsgálatának is. A történelmi kalandot a hit és a hatalom viszonyáról szóló vita mélyíti. A térítés, a szövetségkötés és a hírszerzés gyakran ugyanazon út része, ezért a szereplők nehezen választják szét a lelki és világi megbízást. A künde alakja olyan uralkodói tekintélyt képvisel, amelyet a nyugati szerzetes csak lassan tud a saját fogalmain túl megérteni. A regény ereje ebből a kölcsönös félreolvasásból születik. Akkor válaszd, ha a honfoglalás utáni korszakot idegenből érkező megfigyelő szemén át, utazással és politikai tárgyalásokkal szeretnéd látni. A könyv több nézőpont közötti feszültségre épít, ezért nem gyors hadjárati krónika. Olvasás közben különítsd el, amikor a narráció történeti tényt közöl, mikor közvetít szereplői hiedelmet, és hogyan változik Stephanus szókészlete, ahogy egyre kevesebb biztos kapaszkodója marad. A lassú felismerésekből épülő út végig megőrzi a találkozások bizonytalanságát.