A bosszú istene

Miért érdemes?

A nyitókötet a viking kalandregény megszokott erejét egy vezető megszületésének részleteivel kapcsolja össze. Sigurd elveszíti családját és helyét, ezért a bosszú előtt közösséget kell teremtenie maga körül. A hajó, a fegyver és a szövetséges mind megszerzendő erőforrás. A történet feszültsége abból ered, hogy a főhős nagy célt hirdet, de kezdetben alig van eszköze hozzá. A túlélés első napjai világossá teszik, hogy a harci tudás élelem és menedék nélkül keveset ér. Runa megmentése és a túlélők összetartása személyes határt szab a megtorlásnak. Sigurd hite Odinban bátorságot ad, ugyanakkor minden jelet saját vágyai felől is értelmezhet. A regény követhetővé teszi, miként lesz a vallási meggyőződésből politikai nyelv, amellyel egy fiatal harcos másokat maga mellé állít. Az eskük ezért a cselekmény működő szerződései. Társai nem egyformán hisznek az isteni jelekben, így Sigurd értelmezéseit gyakorlati ellenvetések tesztelik. A harcjelenetek előtt rendszerint felderítés, alku vagy bizalmi próba áll. Ez ad súlyt a gyors összecsapásoknak: a veszteség a frissen kialakult csoportot éri. A tenger és a skandináv települések cselekvő közeget alkotnak. Az időjárás, az ellátás és a hajózhatóság közvetlenül meghatározza, mit tudnak végrehajtani. A veszteségek név szerint térnek vissza a beszélgetésekben és a következő vállalkozások mérlegelésében. Sorozatkezdőként világos célvonalat húz Gorm király felé, mégsem zárja le Sigurd átalakulását. Az első győzelmek csak azt bizonyítják, hogy képes embereket vezetni. A folytatások tétjét az adja, vajon ugyanaz a harcosi hírnév elegendő lesz-e tartós szövetségekhez. Itt még minden választás a családi veszteség közvetlen emlékéből indul. A főhősnek ezért már a kezdeten el kell választania a személyes indulatot a közösen vállalható céltól.