Ezüst félhold blues

Miért érdemes?

A regény azzal ránt be, hogy egy hétköznapi balesetet használ átjáróként egy félreismerhető Budapesthez. Wolf ugyanazokat a folyópartokat és városi jeleket látja, mégis egy tovább élő török birodalom szabályai között ébred. Az ismerősség és az idegenség közti feszültség folyamatos nyomozásra készteti az olvasót is: minden utca azt kérdezi, mi változott meg a múltban. A történelmi eltéréshez okkult motívumok társulnak. A talizmán, a Mahdi köré épülő várakozás és a működő mágia nem puszta díszlet, mert szereplők döntéseit, hatalmi helyzetét és önazonosságát alakítja. A regény így egyszerre játszik el egy másik városfejlődéssel és azzal, hogyan igazodna el valaki egy olyan közegben, ahol a politikai mítosz kézzelfogható erővé válhat. Wolf nézőpontja személyessé teszi a világépítést. Mivel emlékei és környezete között repedések nyílnak, minden új kapcsolat próba is: segítség, csapda vagy saját múltjának elhallgatott darabja rejtőzik mögötte. A bluesos, borongós hangulatot száraz humor oldja, így a különös Budapest egyszerre fenyegető és élhető térként jelenik meg, tele hétköznapi vágyakkal. A könyv azoknak kínál erős belépőt, akik a történelmi spekulációt városi rejtéllyel szeretnék összekapcsolni. A cselekmény a személyes azonosság kérdését nagyobb politikai tétbe ágyazza, de megőrzi a sodró kaland érzetét. Az eredmény olyan alternatív történelmi fantasy, amelyben a város múltja, a szereplő emlékezete és a közelgő vallási fordulat ugyanazt a bizonytalanságot erősíti.