Az ember, akit Ovénak hívnak
kortárs szépirodalom
Ove morgós, szabálykövető özvegyember, akit a szomszédok a pokol legrosszabb lakójának tartanak. Aztán egy novemberi reggelen beköltözik mellé egy fecsegő család. Ove pontosan tudja, hogyan kell parkolni, mit hol kell szelektálni, és kinek mi a dolga. Az élete mégis megállt valamikor. Az új szomszédok folyamatosan zavarják: kölcsönkérnek, beszélgetnek, gyerekeket hoznak át. És ezzel lassan kimozdítják abból, amit eltervezett magának.
Miért érdemes?
Ove ötvenkilenc éves, és ő a lakópark réme: hajnalban ellenőrző körutat tart, feljegyzi a szabálytalanul parkolókat, megveti azokat, akik nem Saabot vezetnek, és meggyőződése, hogy idiótákkal van körülvéve. Amit a szomszédok mit sem sejtenek: a felesége fél éve meghalt, a munkahelyéről most tették ki — és Ove úgy döntött, nincs miért maradnia. Csakhogy valahányszor pontot tenne az élete végére, valaki kopogtat: az új szomszéd család tolat éppen a postaládájába, létrát kérnek, gyereket kell vigyázni, egy kóbor macska beköltözik. Az élet — Ove legnagyobb bosszúságára — nem hagyja békén.
A regény nagy találmánya a kettős szerkezet: a jelen komikus jelenetei alatt visszaemlékezés-fejezetek futnak Ove életéről — és mindenekelőtt Sonjáról, a feleségről, aki „szín volt; minden más fekete-fehér". Ahogy a múlt kirajzolódik, a morcos vénember lassan a világirodalom egyik legszerethetőbb alakjává válik: kiderül, hogy a szabályok mögött gyász, hűség és egy hatalmas, ügyetlen szív lakik.
Backman receptje itt született meg, és azóta világjelenség: nevetés és sírás oldalanként váltja egymást — a könyv az a ritka fajta, amelyiken az ember hangosan felröhög a buszon, aztán két oldallal később az ablak felé fordul. A tanítása pedig egyszerű és nagy: az embert a közösség menti meg — akkor is, ha ő maga az utolsó pillanatig tiltakozik ellene.
Az egész Backman-életmű kapuja ez a könyv, és talán a legjobb belépő a szerzőhöz; két film is készült belőle, de Ove belső hangja — a morgás mögötti gyengédség — papíron a legteljesebb. Ajándéknak pedig szinte tévedhetetlen: kevés könyv van, ami ennyiféle olvasónak működik.
Kinek való?
Neked való, ha a sírva-nevetős könyveket keresed — ez a műfaj etalonja: garantált hangos nevetés és garantált könnyek, tisztességes arányban. Ha van a környezetedben egy morcos, magának való ember — vagy te vagy az —, ez a könyv róla szól, és szeretettel. És ha Backmannel ismerkednél, itt kezdd: innen nyílik a teljes életmű, a Mielőtt még-től a Medveváros súlyosabb világáig. Könyvklubba és családi ajánlgatásra is elsőrangú: tizenévestől nagyszülőig mindenki mást szeret benne, és mindenki talál benne valakit a saját életéből.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való most, ha az öngyilkosság témája érzékenyen érint: Ove szándéka a történet visszatérő eleme — a könyv végig az élet pártján áll és gyógyító szándékkal nyúl a témához, de nehéz időszakban érdemes jól időzíteni. A cinikusabb olvasónak az érzelmi gépezet kiszámítható lehet — a könyv tudja, hova céloz, és oda is talál. És az első ötven oldalon Ove tényleg csak morog: bízni kell benne, hogy kinyílik — ki fog.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek