Finale

Miért érdemes?

A Caraval-trilógia zárókötetében nincs több játék — és pont ez a tét: az előző részek végén elszabadult erők után Legend, a Sorsok és a két Dragna nővér története immár a valóságban folytatódik, ahol a hibákat nem lehet újrakezdéssel javítani. Scarlett és Tella most először egyenrangú főszereplők: a fejezetek kettejük közt váltakoznak, és mindkettejükre életre szóló döntések várnak — szerelemben, hatalomban, egymás iránti hűségben.

A Finálé nagy erénye, hogy tényleg lezár: Garber az első két kötet összes függő kérdésére válaszol — a Sorsok természetére, Legend valódi arcára, a nővérek családi titkaira —, és közben a tőle megszokott látványvilágot hozza: boltok, amelyek vágyakat árulnak, ruhák, amelyek hangulat szerint színt váltanak, csókok, amelyeknek ára van. A képi fantázia a széria legnagyobb fegyvere, és itt sem fárad el.

A románc-szálak pedig itt érnek be: a trilógia leghíresebb párosának hullámvasútja a záró kötetben kapja meg a nagy jeleneteit — a rajongótábor máig ezekért a fejezetekért tér vissza. Garber bátran nyúl a nagy érzelmekhez: a Finálé vállaltan romantikus, szenvedélyes, olykor színpadias — és a maga műfajában pont ettől működik.

Fontos: ez kizárólag sorrendben olvasható — a Caraval és a Legend ismerete nélkül sem a tétek, sem a fordulatok nem élnek. Aki viszont végigjárta az első két kört, annak ez a kötet méltó, nagyvonalú búcsú — és utána ott a folytatás-univerzum: a Volt egyszer egy összetört szív trilógiája ebből a világból nő ki, Jacks pedig már itt színre lép. És a trilógia-zárásoknál ritka bónusz: a Finálé után folytatható világ marad, üresség helyett — a Sorsok mitológiája innen ágazik tovább az újabb könyvekbe.