Cönde

Fekete István

klasszikus

A Cönde gyermeki nézőpontból idézi fel a mezők, utak és falusi mindennapok világát, ahol a természet megfigyelése összekapcsolódik az első emberi tapasztalatokkal. A játékos kíváncsiság fokozatosan fordul emlékezéssé: tájak, állatok és ismerős alakok a későbbi élet felől kapnak jelentést. Fekete sűrű prózában mutatja meg, hogyan őrizhet meg egy helyet az emlékezet, amikor maga a közeg már eltűnőben van.