2666

Miért érdemes?

Az első rész négy irodalmár szenvedélyes kutatásával indul. Archimboldi műveit ismerik, egymással bonyolult viszonyba kerülnek, a keresett emberről azonban alig tudnak valamit. A tudományos kíváncsiság egyre inkább személyes rögeszmévé válik, és végül Santa Teresába vezeti őket. Ez a nyomozás egyszerre komoly és ironikus: rengeteg értelmezői tudás áll szemben egy makacs hiánnyal. A könyv már itt jelzi, hogy az olvasottság önmagában kevés a valóság erőszakának megértéséhez.

A további részek új középpontokat teremtenek. Amalfitano professzor magánya és aggodalma, Fate újságíró első mexikói megbízatása, majd a rendőrségi és hétköznapi nézőpontok ugyanahhoz a városhoz közelítenek. A nőgyilkosságok leírása szándékosan ismétlődő és kimerítő. Az áldozatok adatai, a megtalálás körülményei és az elakadó ügyek nem engedik egyetlen látványos rejtéllyé egyszerűsíteni a történteket. A sorozatosság mögött intézményi közöny, szegénység és sokféle személyes bűn sejlik fel.

Az ötödik egység Archimboldi életét követi vissza a háborús Európába, így az addig távoli név mögött test, család és történelmi tapasztalat jelenik meg. Ettől az első rész keresése új jelentést kap, Santa Teresa pedig egy nagyobb erőszaktörténet részeként látszik. A kapcsolódások fontosak, mégsem rendeznek mindent megnyugtató rendszerbe. Akkor érdemes figyelned a mellékszereplőkre és visszatérő motívumokra, amikor úgy érzed, szétesik a cselekmény: gyakran egy korábbi apróság teremt átjárást két távoli történet között.

Terjedelme mellett az elbeszélés erkölcsi terhe teszi nehéz olvasmánnyá. A humor, az irodalmi vita és a különös kalandok mellett hosszan kell jelen lenned olyan erőszak nyomainál, amelyet a szereplők világa képtelen lezárni. A könyv nem kínál egyetlen nyomozót vagy magyarázatot, amely rendet tesz. Cserébe azt tapasztalhatod meg, hogyan változik meg ugyanaz a hely, ha más társadalmi helyzetből nézik. Olvasd az öt részt a közölt sorrendben, és számíts rá, hogy a hiányok a mű felépítéséhez tartoznak.