Macbeth

Miért érdemes?

A jóslat azért hat ilyen erősen, mert egy már létező vágyat tesz kimondhatóvá. Macbeth hall valamit a jövőjéről, és szinte azonnal cselekvési lehetőségként kezdi kezelni. A dráma feszültsége abból nő ki, hogy a bizonytalan ígéretet ő maga fordítja konkrét tetté. A boszorkányok szavai körül újra meg újra felmerül a választás kérdése: mi az, amit valóban megtudott, és mi az, amit csak belehallott? Ez az önérdekű értelmezés később a saját biztonságérzetét is meghatározza.

A házaspár közös terve szokatlan közelségből mutatja meg a bűn előkészítését. A férj habozását a feleség a bátorság és a férfiasság nyelvén támadja, miközben mindketten igyekeznek elnyomni a tett elképzelhető következményeit. A gyilkosság után azonban már eltérően viselik a terhet. A korábban összetartó szövetségből magányos rettegés lesz. Érdemes követni, hogyan változik a beszélgetéseik ritmusa, és mikor szűnnek meg valóban megosztani egymással azt, amit átélnek.

A vér, az alvás és az éjszakai hangok visszatérő képei összekötik a lelki és a testi tapasztalatot. A bűnt nem lehet egyszerűen lezárt eseményként kezelni, mert a hétköznapi érzékelésben is tovább él. A lakoma vagy a lefekvés olyan helyzetté válik, amelyet már képtelenség biztonságosan végigcsinálni. A rövid, sűrű jelenetek erősen működnek hangosan olvasva is: a megszakadó mondatokból és ismétlésekből a félelem sokszor hamarabb hallható, mint ahogy a szereplő megnevezné.

Az újabb gyilkosságok a bizonytalanság eltüntetését ígérik, de csak tovább szűkítik az uralkodó világát. Közben a családok és az ország szenvedése megmutatja, milyen messzire ér egy személyes becsvágy. A darab tömörsége miatt kevés idő jut megnyugodni vagy eltávolodni a következményektől. Akkor érdemes olvasnod, ha a hatalom megszerzésénél is jobban érdekel az a folyamat, amelyben az ember minden új döntését a korábbi tettének védelmében hozza meg.