Vakvágta

Miért érdemes?

A regény egyik erős feszültségforrása, hogy szereplői más-más módon élnek veszélyes életet. Kentaro a kamerák előtt vállal testi kockázatot, Le Baron pedig egy titkos rendőri egység múltját hordozza. Kettejük kapcsolatában ezért az aggodalom tapasztalaton alapul: mindketten ismerik azt az állapotot, amikor a munka egyetlen rossz mozdulattal tragédiába fordulhat. A látványos akció mögött végig jelen van a kérdés, meddig fogadható el a másik választott életformája, ha a következmények a közös jövőt is érintik.

Emira érkezése átírja a szerelmi történet addigi egyensúlyát. A tizennégy éves lány és anyja között elveszett évek állnak, ezért a találkozásukhoz a rokoni kapcsolat önmagában kevés. Le Baronnak egyszerre kell megvédenie Emirát és kiérdemelnie a bizalmát, miközben saját múltját sem teheti semmissé. Az anya-lánya szál ettől több lesz egyszerű kísérőkonfliktusnál: azt mutatja meg, milyen nehéz közelséget teremteni ott, ahol korábban jogi tiltás és mások döntései szabtak határt.

Az exférj ügye a családi drámát bűnügyi fenyegetéssel kapcsolja össze. A pénzmosásban és érzelmi csalásokban érdekelt jogász akkor adja át a lányát, amikor saját helyzete veszélyessé válik, majd eltűnik. Döntése egyszerre tűnhet menekítésnek és felelősségáthárításnak. Emiatt a történetben folyton változik, kitől várható védelem, és kinek a korábbi választásai idézték elő a válságot. Az üldözés tétje így személyes: Emira biztonsága mellett egy szétszakított család jövője is kockán forog.

A gyors helyzetváltásokhoz nyelvi játék és túlzó humor társul, de a szereplők sebezhetősége végig érzékelhető marad. Kentaro mutatványai, Le Baron rendőri ösztönei és Emira kiszolgáltatottsága három különböző nézőpontból mutatják meg a bátorságot. Olvasás közben érdemes figyelned arra, hogyan váltakozik a látványos kaland a bizalom lassabb építésével. A történet akkor adhat sokat, ha az akcióban is az emberi kötődések következményeit keresed.