Az eltűnt fák szigete

Miért érdemes?

Kosztasz és Defne szerelme a megosztott Cipruson kezdődik, egy tavernában álló fügefa közelében. Évtizedekkel később londoni lányuk, Ada a család elhallgatott múltját próbálja megérteni. A fa saját nézőpontot kap. A görög és török ciprióta emlékezet, a kivándorlás és a növények áttelepítése ugyanazon veszteség különböző nyelveit adják. A fügefa elbeszélői hangja tágabb időt ad az emberi emlékezetnél. A növényi hang azért működik, mert a fa a földhöz, rovarokhoz és évszakokhoz kötött eseményeket is megőrzi, amelyeket a családtagok nem láthattak. A fa évgyűrűi, gyökerei és teleltetése olyan emlékezési formát adnak; a kapcsolatok tovább élnek a politikai határnál. Ada dühében a második nemzedék örökölt vesztesége szólal meg. Ada londoni jelene fokozatosan telítődik ciprusi részletekkel. A távoli sziget mindennapi hiányként lép be az otthonába. Ada kész családi magyarázat helyett félmondatokból, rokonok reakcióiból és egy iskolai feladatból következtet. Ciprus megosztottságát két család és egy titkos találkozóhely közelíti meg. Kosztasz és Defne találkozóhelye a megosztottság térképén apró kivétel. A taverna védelme azonban addig tart, amíg a háború el nem éri. A taverna menedéke azt is jelzi, mennyi titkos tér kellett egy görög és egy török ciprióta találkozásához a konfliktus éveiben. A növények áttelepítése pontos párhuzam a kivándorlás testi tapasztalatához. A teleltetés munkája türelmet és előrelátást kíván; ugyanez kell ahhoz, hogy a család végre kimondja a halálesetek és az elválás történetét. A gyökerek kezelése gyakorlati képet ad az újrakezdés törékenységéhez. A dugvány londoni kertje új talajt ad, ám a növény életben tartásához a származási hely tudása és gondos előkészítés szükséges.