Az elvesztett gyerek története
történelmi
Sorozat: Nápolyi regények, 4. kötet
- Év
- 2014
A Nápolyi regények negyedik, befejező kötete: Az elvesztett gyerek története Elena és Lila több évtizedes kapcsolatát vezeti el a lezárásig. Elena Nino miatt feladja korábbi családi életét, majd ismét Nápolyhoz és Lilához kerül közel; közben mindkét nő életét az anyaság, a munka és a telep változásai formálják. Elena Ferrante család- és fejlődésregénye az idősödést, az írást és a társas kapcsolatokat követi.
Miért érdemes?
Egy élethosszú barátság összegzésére vállalkozik a Nápolyi regények záró kötete — és arra a veszteségre, amelyet már a címe is jelez. Elena és Lila életük második felében újra közel kerülnek egymáshoz: a barátság, amely gyerekkoruk óta hol éltette, hol mérgezte mindkettejüket, utoljára kap esélyt a megújulásra. Ferrante ebben a kötetben zárja össze a regényfolyam nagy témáit — származás és felemelkedés, írás és anyaság, a telep örök vonzása —, és viszi el a történetet a legfájdalmasabb pontjáig, az elvesztett gyerekig. Őszinte és kíméletlen lezárás; az utolsó oldalakkal áll össze végleg egyetlen nagy regénnyé a négy kötet.
Kinek való?
Neked való, ha végigolvastad az első három kötetet — ez a lezárás nekik szól, és mindent kifizet, amit a sorozat addig felhalmozott. A teljes életíveket átfogó, felnőtt hangú regényfolyamok kedvelőinek való könyv.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a sorozatot nem ismered: záró kötetként önmagában nem értelmezhető. A címben jelzett veszteség — egy gyerek elvesztése — az egész könyvre rávetül; akinek ez a téma érzelmileg megterhelő, gondolja át, mikor veszi kézbe.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek