Ég veled

Miért érdemes?

Újvári Hanna tizenhét éves, és egy éve minden megváltozott körülötte: az édesanyját elveszítette, azóta az apjával és a nagyanyjával telnek a hétköznapok, és a korosztályára jellemző problémák nagyon messze kerültek tőle. Az évzáró után az igazgató váratlanul magához hívja: az iskola négyfős csapatot indíthat egy országos versenyen, és Hannára mint az iskola egyik legjobb matekosára számítanak. A furcsa csak az, hogy erről a megmérettetésről gyakorlatilag senki nem hallott, pedig évek óta rendezik. A Szirtes gimnázium csapata — Hanna, Bernadett, Lóri és Zsombi — végül elindul, a helyszín pedig a nyári szünet közepén, egy erdei tábor.

A verseny mint szerkezet nagyon jól áll a szerzőnek. Húsz iskola, titkos helyszín, fordulónként kieséses feladványok, ideiglenes szövetségek a vetélytársakkal, és a folyamatos gyanakvás, hogy ki mit tud a többiekről. Ettől a könyv sokkal feszesebb, mint egy hagyományos tiniregény: a napok le vannak osztva, minden fejezetnek tétje van, és a csapaton belüli súrlódások ugyanolyan fontosak, mint maguk a feladatok.

A másik szál viszont a gyász, és ettől lesz ez a könyv más, mint a szerző korábbi sorozatai. Hannát nem az teszi érdekessé, hogy ügyes matekos — az, hogy egy éve nem enged magához közel senkit, és a tábor kényszerű közössége pontosan ezt bontja le róla. A humor végig ott van — a kamaszhangok, a bekiabálások, a tábori káosz mind ismerős —, de a hiány nem oldódik fel egy vicctől.

Magyar olvasónak külön öröm, hogy minden ismerős: a bizonyítványosztás, a tanárok, a bükki erdő, a faházak, a diákzsargon. Aki eddig csak külföldi ifjúsági regényeket olvasott, itt láthatja, hogy ez a hangnem magyarul is működik. A könyv az Iskolák versenye trilógia első része, tehát a nagy szálak nyitva maradnak; a szerző más sorozatai — a Szent Johanna gimi és a Bexi-könyvek — hasonló világot építenek, ha ez a hang bejön. Nyári olvasmánynak és kamasznak szánt ajándéknak egyaránt jó választás.