A vérgrófnő
A Vérgróf-trilógia sorozat 2. kötete
A Vérgróf-trilógia második kötete: a történet a világháború derekán, az erdélyi hadszíntéren folytatódik. Szállási Titusz tudósítóként érkezik Kolozsvárra, miközben Saint-Germain nyomát is keresi. A háborús bizonytalanság a vámpírmítoszt személyesebb, romantikusabb és sötétebb irányba viszi. Erős középső rész azoknak, akik a történelmi légkört és a gótikus titkokat együtt szeretik; az előzmény ismerete sokat ad a kapcsolatokhoz.
Miért érdemes?
A vérgrófnő a trilógia legromantikusabb és egyben legsötétebb része, mert a vámpírmítosz itt a háború közegébe kerül: Szállási Titusz haditudósítóként jár Erdélyben, a román betörés és a front bizonytalansága adja a hátteret, Saint-Germain gróf nyoma pedig egy nőalakhoz, a címadó vérgrófnőhöz vezet. Benedek a háborús Kolozsvárt ugyanolyan gondos korrajzzal írja, mint az első kötet Budapestjét, a természetfeletti szál viszont személyesebbé, csábítóbbá és veszélyesebbé válik, a szerelem és a vérszomj összeérnek. A könyv a gótikus regény szenvedélyes rétegét erősíti, a krimi ezúttal háttérbe szorul. Középső kötetként Titusz és a gróf viszonyát viszi tovább, és a záró rész összeomlását készíti elő; az első kötet nélkül a kapcsolatok súlya elveszne.
Kinek való?
Neked való, ha A vérgróf után kíváncsi vagy Szállási Titusz és Saint-Germain következő találkozására, ha az első világháborús Erdély korrajza érdekel, és ha a gótikus vámpírtörténet romantikusabb, szenvedélyesebb oldalát is szívesen olvasod.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha ezzel a kötettel lépnél a trilógiába, mert a szereplők előtörténete nélkül a fordulatok súlytalanok, vagy ha az első rész krimiszálát várod folytatásként: itt a gótikus szenvedély és a háború viszi a történetet.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek