A síkság városai

Miért érdemes?

Billy Parham és John Grady Cole közös munkája egy új-mexikói ranch hétköznapjaiba vezet. Lovak körüli teendők, beszélgetések és régi történetek adják az élet ritmusát, miközben a környező világ már átalakul. A síkság városai ezt a lassan szűkülő mozgásteret teszi érzékelhetővé: a szereplők olyan tudásból élnek, amelynek egyre kevesebb hely jut. A Határvidék-trilógia harmadik kötetében az előző két könyvből ismerős férfiak útja találkozik. Barátságuk súlyát az együtt végzett munka és a kevés szóval vállalt segítség adja. Amikor John Grady egy mexikói fiatal nőhöz kezd kötődni, Billynek a barátja reményeivel és a helyzet veszélyeivel egyaránt számolnia kell. A jó szándék itt önmagában kevés támpont. McCarthy prózájában a szikár beszélgetések mellett hosszabb, tűnődő szakaszok is helyet kapnak. A táj és az állatok közelsége időnként lelassítja az olvasást, a durva emberi viszonyok pedig váratlanul áttörik ezt a nyugalmat. A regény hangja elégikus, de a hétköznapi humor is belefér: a veszteség lehetősége mellett azt is megmutatja, mihez ragaszkodnak ezek az emberek. A könyv a Vad lovak és az Átkelés után kapja meg a teljes visszhangját. A korábbi tapasztalatok a kimondatlan mondatokban is jelen vannak, ezért érdemes a sorozat rendjét követned. Akkor tud közel kerülni hozzád, ha a barátság gesztusait és egy eltűnő mesterség nyelvét is figyeled, és a western környezetben a sorsról szóló hosszabb elmélkedésekre is nyitott maradsz.