Az angyal

Miért érdemes?

Tessa Gray azért kel át az óceánon, mert a bátyja Londonba hívja, és mert a nagynénje halála után nincs hová mennie. A kikötőben azonban két különös nővér veszi át a testvére helyett, akik hetekre bezárják, és arra kényszerítik, hogy egy képességet gyakoroljon, amelyről addig nem is tudott. Mire Tessa kiszabadul, két dolog biztos: valami nagyon nem stimmel körülötte, és Londonnak van egy másik, sötétebb rétege, amelyben démonok, vámpírok és a rájuk vadászó árnyvadászok élnek.

A szerző itt a Csontváros világát viszi vissza a tizenkilencedik századba, és ez a döntés jót tesz neki. A viktoriánus közeg — az intézet, a fogadott gyerekek, az illemszabályok, a gőzgépek és a mechanikus szerkezetek — sokkal jobban áll ennek a mitológiának, mint a mai New York. A gépi szörnyek ötlete pedig valódi hozzáadott érték: itt olyasmit kell legyőzni, ami nem is él, a démonok helyett.

A sorozatot mégis a szereplők viszik. Tessa mindenekelőtt olvasó: az irodalmi utalások, a könyvek és a nyelv adják az erejét. Mellette két nagyon különböző fiú áll, akik között testvéri kötelék van — és ettől a klasszikus szerelmi háromszög fájdalmassá válik az idegesítő helyett, mert nincs olyan megoldás, amelyben ne veszítene valaki. Sokan ezt tartják a szerző legjobb sorozatának, és javarészt emiatt.

A Pokoli szerkezetek trilógia első kötete, de a szerző tágabb univerzumába is jó belépő: a Csontváros mai szálai és a későbbi sorozatok mind ugyanabban a világban játszódnak, keresztutalásokkal. Ha a klasszikus, romantikus, kicsit patetikus hangvétel bejön, ez a könyv pont neked való; hosszú, borongós őszi estékre kifejezetten ideális. A magyar kiadás sorozatcíme, a Pokoli szerkezetek, pontosan azt a kettősséget adja vissza, amiből a könyv él: a gépezet hidegségét és a benne rejlő fenyegetést.