Dr. Moreau szigete

Miért érdemes?

Prendick utólagos beszámolója egyszerre tanúvallomás és traumaelbeszélés. Sokáig félreérti a hangokat, alakokat és Moreau tevékenységét, így az olvasó vele együtt rakja össze a sziget rendjét. A bizonytalanság később sem tűnik el teljesen: a hazatérő elbeszélő már az emberek arcában is állati vonásokat lát. Ez a keret az eseményeknél tovább tartó lelki következményt ad a történetnek. A Vademberek Törvénye ismétléssel és közös rítussal próbálja fenntartani az emberi viselkedést. A szabályok ereje Moreau tekintélyétől és a büntetéstől függ, ezért a közösség törékeny mesterséges rendszerként működik. Amikor a félelem alapja meginog, a nyelv, a test és az ösztön kapcsolata kerül előtérbe. A regény ember és állat között folyamatos, erőszakos átformálást ábrázol. A viviszekció jelenetei a tudományos haladás erkölcsi határát kérdezik. Moreau a kíváncsiság nevében kizárja az együttérzést, Montgomery pedig italba és cinizmusba menekül. Prendick egyikük álláspontjában sem talál biztos menedéket. A sziget ezért laboratórium és gyarmati mikrovilág egyszerre: egyetlen európai hatalom saját képére alakítja a testeket, majd engedelmességet követel tőlük. A rövid fejezetek fojtott meneküléstörténetté szervezik az eszmei kérdéseket. Állathangok, zárt ajtók és félhomályos alakok építik a horrort, miközben a legsúlyosabb fenyegetést végig az emberi döntés jelenti. Mai olvasásban a kegyetlenség mellett a korabeli evolúciós és gyarmati gondolkodás is kritikus figyelmet kér. A könyv ereje abból ered, hogy a szörny fogalmát egyik szereplőcsoportnál sem engedi kényelmesen rögzíteni.