Szonyecska

Miért érdemes?

Szonyecska gyerekkorától a könyvekben talál menedéket, és olvasói szenvedélye a felnőtt életének ritmusát is meghatározza. Amikor a száműzetésből visszatért festő, Robert Viktorovics feleségül kéri, a könyvtári magány helyét család, költözések és háztartási feladatok veszik át. A rövid regény ezt a változást ítélet nélkül, pontos részletekkel követi. Az olvasásról szóló nyitány kijelöli azt a belső teret, amelybe Szonyecska később ismét visszatérhet. A házasságban Szonyecska gondoskodása és Robert művészi önközpontúsága különböző életfelfogást képvisel. Lányuk, Tánya és a családhoz kerülő Jaszja új irányba viszi a kapcsolatokat. A hűtlenség ténye súlyos, az elbeszélés mégis elsősorban arra figyel, hogyan rendezi át Szonyecska saját belső világát és mindennapi gyakorlatát. A családtagok viszonya apró háztartási mozdulatokban válik láthatóvá, ezért egy elhallgatásnak vagy étkezésnek is súlya van. A huszadik századi szovjet háttér száműzetésekben, lakáshelyzetekben és pályák megszakadásában érzékelhető. Ulickaja kevés magyarázattal dolgozik; a tárgyak, szobák és munkák jelzik, milyen szűk keretek között teremthető otthon. A könyvekhez való visszatérés ezért ugyanúgy konkrét cselekvés, mint lelki önvédelem. A történelmi korszakot a lakhatás, a munka és a közlekedés korlátai közvetítik, így a háttér minden döntésben jelen marad. A tömörség ellenére a történet évtizedeket fog át, és mellőzi a látványos számonkérést. Szonyecska döntései vitára hívhatják az olvasót, mert a megbocsátás és az önfeladás határa nem kap egyszerű megnevezést. A zárlat az olvasás régi szokását új élethelyzetben mutatja meg, így a könyvekhez fűződő kapcsolat keretbe foglalja az egész elbeszélést. A visszafogott zárlat nem feledteti a veszteséget, de világossá teszi, hogy Szonyecska belső élete túléli a családi szerepek átrendeződését.