Áldja meg az isten, Mr. Rosewater

Miért érdemes?

Eliot Rosewater gazdag ember, aki figyelmet és segítséget akar adni azoknak, akiket környezete könnyen leír. Ez a szándék Vonnegut világában rögtön gyanússá válik. A regény komikuma abból a kellemetlen felismerésből táplálkozik, hogy a vagyon őrzését sokan magától értetődőnek tartják, a feltétel nélküli együttérzést viszont magyarázatra szoruló különcségnek. Az örökség körüli ügyvédi számítások követhető cselekményt adnak, de a szöveg szívesen kanyarodik kisebb történetekhez és más írásokat megidéző részletekhez. Ezek a kitérők tágítják a képet: egy család pénzügyein keresztül társadalmi szokásokra látsz rá. A könnyűnek tűnő előadásmód mögött így többféle hang és elbeszélési játék működik. A gúny gyakran száraz, a figurák esendősége mégis átüt rajta. Eliot segítő szándéka mellett saját nehézségei is jelen vannak, ezért nehéz belőle kényelmes erkölcsi példaképet csinálni. Olvasóként egyszerre nevethetsz a környezet számításain és érezheted, mennyire magányos lehet az, aki komolyan veszi más emberek szükségét a figyelemre. A könyv jó alkalom arra, hogy a hasznosság és az emberi érték kapcsolatán töprengj. A pénz itt a szereplők gondolkodását, beszédét és egymásról alkotott ítéleteit is alakítja. Akkor maradhat veled a történet, ha a szatírától egyszerre vársz szórakozást és kényelmetlenséget, és érdekel, milyen következményekkel járhat egy látszólag egyszerű, jóindulatú gesztus.