Számjáték
romantikus
Danielle Steel regénye, a Számjáték Eileen Jackson története, aki lemondott saját karrierálmairól, hogy családot alapítson férjével, Paullal, és a negyvenhez közeledve tudja meg, hogy a férfi egy fiatalabb nővel folytat viszonyt. Minden áldozat és kompromisszum megkérdőjeleződik, a házasság szétesése az önértékelését is megrendíti, és fél, hogy túl késő újrakezdeni. A történet a másik nő, Olivia nézőpontját is követi, aki híres színésznő anyja és független szobrász nagyanyja árnyékában, saját galériáját építve keresi önmagát, és az újrakezdés Párizsig tágul. Regény életkorokról, társadalmi elvárásokról és arról, mikor válik egy lezárás felszabadítóvá.
Miért érdemes?
A Számjáték a megcsalt feleség régi képletét azzal frissíti, hogy a másik nőt is főszereplővé teszi, és három nemzedék nőalakjain keresztül, Olivia anyja és nagyanyja is külön szálat kap, azt kérdezi, hány évesen mit szabad, és ki szerint. A cím a korokra utal: a negyvenes feleség, a harmincas szerető, a hatvanas színésznő és a nyolcvanas szobrásznő mind ugyanazzal a kérdéssel néz szembe, és a regény egyiküket sem ítéli el. Eileen újrakezdése, a connecticuti kertvárosból Párizsig, a Keserédes és A kettes lakosztály vonalának folytatása, Olivia szála pedig a Nem lehet galériavilágát idézi. Könnyű, gyorsan olvasható, mégis meglepően igazságos regény a nők életkoráról.
Kinek való?
Neked való, ha szereted a válás utáni újrakezdésről szóló, több nő nézőpontját váltogató regényeket, érdekel az életkor és a társadalmi elvárások témája, vagy ha egy könnyű, párizsi ívű Steel-könyvet keresel a nehezebb drámák közé.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a „másik nő" nézőpontját nem szívesen olvasod rokonszenvvel megírva, mert a regény szándékosan nem ítéli el. Hűtlenség és egy házasság széthullása a kiindulópont, a hangnem viszont derűs.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek