Sok hűhó semmiért

Miért érdemes?

Beatrice és Benedek párbeszédeiben a sértés gyakran a figyelem legpontosabb formája. Mindketten jól ismerik a másik gyenge pontjait, és a szellemes visszavágás lehetővé teszi, hogy közel maradjanak anélkül, hogy sebezhetőnek mutatkoznának. Barátaik ezért a hiúságukon keresztül próbálják összehozni őket. A jelenetek öröme abban is rejlik, hogy a néző előre tudja, mi a csapda, és végigkövetheti, milyen gyorsan talál magának új érveket az, aki már szeretne hinni benne.

Claudio és Hero történetében ugyanez a hiszékenység sokkal súlyosabb következménnyel jár. A férfi mások elbeszélését és egy félrevezető látványt fogad el bizonyítéknak, majd nyilvánosan ítélkezik. Hero mozgástere közben jóval kisebb, hiszen a róla szóló állítások könnyebben terjednek, mint a saját szavai. A két szerelmi szál egymás mellé helyezése teszi igazán érdekessé a darabot: a megtévesztés az egyik kapcsolatot elindítja, a másikat majdnem megsemmisíti.

A komikus őrség tagjai ügyetlen beszédük ellenére olyan információhoz jutnak, amelyet az előkelő társaság nem tud megszerezni. A nyelvi műveltség és a jó ítélőképesség így látványosan elválik egymástól. A mellékszereplők szóbotlásai többek egyszerű pihenőnél: megkérdőjelezik, miért éppen bizonyos embereknek ad hitelt a közösség. Figyeld, hogyan vándorol a hír különböző társadalmi szintek között, és mennyi múlik azon, hajlandó-e valaki türelmesen meghallgatni a beszélőt.

A tragédia közelébe sodródó történet visszatalál az ünnephez, de az odavezető út próbára teszi a barátságokat is. Benedek számára a szerelem egy ponton azt jelenti, hogy saját társaságával szemben kell állást foglalnia. Ettől a szópárbajok valódi döntésekhez vezetnek. A gyors észjárás mögött végig ott a kérdés, ki vállal felelősséget a kimondott szavakért, és milyen jóvátétel követheti a nyilvános megszégyenítést.