Csontváros (A Végzet Ereklyéi 1.)

Miért érdemes?

Clary Fray egy brooklyni klubban tölti az estét a legjobb barátjával, amikor észrevesz valamit, amit rajta kívül senki: három tetovált fiatal megöl egy negyediket, aztán a holttest nyomtalanul eltűnik. Másnap az anyja pánikszerű hangüzenetet hagy neki, mire hazaér, a lakás fel van dúlva, az anyja pedig nincs sehol — helyette egy szörny várja. Így kerül Clary az árnyvadászok világába, akik angyali vérrel a testükben és rúnákkal a bőrükön démonokat irtanak, miközben a hétköznapi emberek szeme átsiklik rajtuk.

A könyv gyorsan és magabiztosan építi fel a saját univerzumát: van rendház a város közepén, saját törvénykönyv, néma testvérek, vámpírklán, vérfarkasfalka és boszorkánymester, aki a bulijain mindenkit összeismertet. Ez a világ nem finomkodik a részletekkel, viszont rendkívül jól használható: minden fejezet hoz egy új szabályt, egy új helyszínt vagy egy új szörnyet, és a tempó ritkán esik vissza.

Az igazi vonzereje mégis a szereplőkben van. Jace sértően szellemes, örökké gúnyolódó árnyvadász, aki mögött nyilvánvaló sérülések vannak; Simon a hétköznapi barát, akit senki nem néz eléggé; Clary pedig végig azt kénytelen tanulni, hogy az anyja élete nagyrészt hazugságokra épült. A kamaszos humor és a szerelmi szálak sűrűsége pontosan az a recept, ami ezt a sorozatot a maga korszakának egyik legnagyobb ifjúsági sikerévé tette.

Aki belevág, hosszú útra számíthat: a történet a Hamuvárossal, az Üvegvárossal, majd a Bukott angyalok városával és a további kötetekkel folytatódik, a szerző pedig ugyanebben a világban több sorozatot is írt. Érdemes tudni, hogy a folytatásoknál a rajzfilmes lendület komolyabb, sötétebb szálakká válik. Nyári olvasmánynak vagy hosszabb sorozatozáshoz ideális belépő, főleg annak, aki a filmes és a képernyős feldolgozás után szeretné a teljes történetet.