A versenyló halála
Tanabaj öreg lova, Gülszári utolsó útján már alig bírja húzni a szekeret. A férfi virrasztás közben felidézi közös múltjukat: a ménes szabadságát, a kolhoz követeléseit, az állat megtörését és saját politikai hitének lassú elvesztését. Lírai, komor kisregény ember és állat hűségéről, emlékezésről, felelősségről és a közösségi eszmények személyes áráról.
Miért érdemes?
A haldokló ló mellett virrasztó Tanabaj emlékezései két életet fonnak össze. Gülszári pályája a szabad vágtától a munkára kényszerített, megcsonkított állat sorsáig vezet, gazdája pedig saját ifjúságát, háborús múltját és kolhozbeli szolgálatát méri fel. A kerettörténet lassú éjszakája minden visszatéréssel közelebb viszi őket a veszteség felismeréséhez. A ló és az ember párhuzama érzelmi közelséget teremt, de a könyv nem oldja jelképpé az állatot. Gülszári testi tapasztalata, ösztöne és kötődése önálló súlyt kap, miközben Tanabaj döntései a közösségi hit és a személyes felelősség ütközését mutatják. A szabadság korlátozása mindkettejük életében fokozatos, ezért a megtörés nem egyetlen jelenethez kötődik. Az időkezelés emlékezetszerű: a jelenben megtett rövid útból egész korszak nyílik ki. A sztyeppe, az istálló, a hegyi legelő és a kolhoz a szereplők lehetőségeit közvetlenül alakítja. A próza lírai tájképei és a munkafolyamatok tárgyi részletei egymást erősítik; az érzelmi hatás nem nagy kijelentésekből, inkább ismétlődő veszteségekből épül. Az olvasói élmény egyszerre gyásztörténet és politikai önvizsgálat. Tanabaj nem kívülről szemléli azt a rendszert, amelyben csalódik, hiszen egykor maga is szigorúan szolgálta. Ettől a visszatekintésben bűntudat, szeretet és hűség keveredik. A könyv a hit elvesztésén túl azt kérdezi, maradhat-e méltóság akkor, amikor a korábbi bizonyosságok és a testi erő is elfogy.
Kinek való?
Neked való, ha állat és ember kapcsolatán át kibontott, lassú emlékezésregényt olvasnál, és érdekel a közösségi eszményből személyes számvetéssé változó történet. Különösen hatásos, amikor a sztyeppei táj, a munkafolyamatok és a gyász csendes ritmusa megszólít.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha sebesen haladó történetet vagy vigasztaló állattörténetet vársz. A könyv állatkínzást, kiherélést, háborús emléket, politikai megbélyegzést és halált ábrázol; a kerettörténet végig egy ló testi összeomlásának közvetlen közelében marad.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek