Átkelés

Miért érdemes?

Billy Parham befog egy farkast, majd elindul vele Mexikó felé, hogy visszavigye a vadonba. Ebből a szokatlan elhatározásból nyílik ki az Átkelés határvidéke, ahol a segíteni akarás nehezen egyeztethető össze a tettek következményeivel. A fiú útját követve hamar megérzed, mennyire kevés biztosítékot jelent az, hogy valamit helyesnek gondolsz. McCarthy nagy figyelmet szentel a tájnak, az állatok mozgásának és az utazás fizikai terhének. A természeti képek hosszú, komor ritmusba rendeződnek, amely lelassíthatja és elmélyítheti az olvasást. A szépséget a sebezhetőség érzése kíséri: a vidéket szemlélve azt is érzékeled, milyen könnyen válhat kiszolgáltatottá benne ember és állat. Az út során elmondott történetek és hosszas beszélgetések a hit, a veszteség és a megismerés kérdései felé visznek. Billy saját gondolataihoz sokszor csak közvetve férsz hozzá, ezért a tetteiből és hallgatásaiból kell következtetned rá. A kalandos vándorlás így időről időre megáll egy másik ember tapasztalatánál, és teret enged annak, amit az a világból megértett. Az eltérő ritmusú részek együtt adják a regény súlyát, ugyanakkor próbára is teszik a türelmedet. Az emelkedett monológok mesterkéltnek hathatnak, az erőszak pedig hirtelen bontja meg a szemlélődést. A Határvidék-trilógia második kötete új főszereplőt követ; érdemes megismerned, ha foglalkoztat az utazás bizonytalansága és a részvét nehézsége, közben pedig figyelsz a mondatok ritmusára, és elviseled a tartósan komor hangulatot.