Perdido pályaudvar, végállomás I-II.

Miért érdemes?

Új-Crobuzonban a város megismerése önmagában is jelentős része az olvasásnak. A gyárak, a különös testű lakók és a hatalom erőszakos jelenléte olyan sűrű közeget alkotnak, amelyben szinte minden új részlet további kérdést nyit. Miéville sok időt ad a belemerülésre: hagyja, hogy a hely anyaga, szennye és társadalmi feszültsége lassan köréd épüljön. Isaac tudományos munkája egy szárnyaitól megfosztott idegen kérésén keresztül kap új irányt. A test megváltoztatásának lehetősége egyszerre személyes ügy és a város működéséhez kapcsolódó kérdés. A mágia és a kísérletezés közelsége bizonytalanná teszi, hol húzódnak a beavatkozás határai, és milyen következményekkel jár, ha valaki átlépi őket. A szereplők kapcsolatait is ez a különös, egyenlőtlen világ formálja. Isaac és Lin együttléte, a kívülállók helyzete és a városi erőszak ugyanannak a közegnek különböző oldalait mutatja meg. A regény nyugtalanító hatása részben abból fakad, hogy az idegenséghez hétköznapi társadalmi tapasztalatok társulnak: félelem, függés és a saját hely keresése. A lassabban felépülő városi történet később fenyegetőbb, hajszásabb irányt vesz. Érdemes vállalnod az eleji elmélyülést, ha szereted, hogy egy helyszínnek súlya és ellenállása van. A testi borzalmak és a komor hang miatt ez sötétebb olvasói alkalomhoz illik; a jutalma egy olyan városi képzelet megtapasztalása, amely hosszasan dolgoztatja az érzékeidet.