Folyók vannak az égben

Miért érdemes?

Egyetlen vízcsepp köti össze Assurbanapli könyvtárát, a viktoriánus Temze partját és a mai Közel-Keletet. Arthur, Narin és Zaleekhah történetében az ékírás megfejtése, a jazidi közösség üldözése és a folyók átalakítása kerül egymás mellé. A Gilgames-eposz táblái tárgyi útvonalat adnak a korszakok között, a víz pedig emlékezetként hordozza tovább az elveszett helyeket. A vízcsepp útja merész szerkezeti kapocs a három korszak között. Assurbanapli könyvtára, a Temze ásatási leletei és a víz alá kerülő település három különböző választ ad arra, mi őrizhető meg a pusztulásból. Az apró természeti útvonal a korszakváltásokat anyagi átalakulásokként érzékelteti, hosszú magyarázó átvezetések nélkül. Az ékírás és a Gilgames-táblák konkrét tárgyi folytonosságot teremtenek. Arthur a jelek megfejtésén keresztül tanul kapcsolatot teremteni az ókori szöveggel, ám a táblák útja a gyűjtés és elszállítás hatalmát is felveti. Arthur kíváncsisága a múzeumi tárgyak eredetéhez vezet, és felveti, ki őrizheti, fordíthatja vagy viheti el egy közösség emlékeit. Narin története a jazidi közösség jelenkori veszélyeztetettségét hordozza. Narin számára a folyó családi és vallási táj. Amikor a víz útját megváltoztatják, lakóhelye mellett egy teljes közösségi emlékezet kerül veszélybe. A víz alá kerülő falu és a folyóhoz kötött hagyomány a történeti pusztítást jelen idejű lakóhelyvesztéssé teszi. A folyók szabályozása egyszerre kulturális, ökológiai és személyes veszteség. Zaleekhah kutatása a jelen tudományos nyelvét hozza be. Az ő kérdései világítják meg, mennyit veszítünk, ha a vizet puszta erőforrásként kezeljük. A három történetszál más tempóban halad, de az eső, a folyó és az agyagtábla találkozásai pontosan jelölik közös pontjaikat.