Út a boldogsághoz

Miért érdemes?

A Kendrick–Coulter–Harrigan tizedik kötetében Zach segítő minilóval kapcsolatos munkája hozza össze őt Mandyvel. A nő a látását elveszített testvére számára keres lehetőséget, és kezdetben ez a gyakorlati cél mozgatja a találkozásaikat. A regény különös vonzereje, hogy a szerelmi szál mellé egy szokatlan közös feladatot ad: ember és állat együttműködésének kialakítását követheted.

A gondoskodás itt több irányba fut. Zach a ló képzésével foglalkozik, Mandy a testvéréért aggódik, a családi múlt pedig mindkettőjük jelenét alakítja. Luke helyzete arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a segítő szándék önmagában kevés, ha a másik ember még nem tudja elfogadni. A kapcsolat alakulásában emiatt az odafigyelésnek és a határok felismerésének is szerepe van.

Anderson lassan bontja ki a történetet, sok helyet hagyva a beszélgetéseknek és az állat körüli teendőknek. A bűntudat és a korábbi családi bántalmazás súlyos hátteret ad ennek a nyugodtabb ritmusnak. A lóval kapcsolatos részeket regényes helyzetként érdemes olvasnod; az érzelmi hangsúly azon van, hogyan kerülnek közelebb egymáshoz az emberek egy számukra fontos ügyön keresztül.

Ha szereted, amikor egy románcban a munka is alakítja a szereplőket, itt sok kapaszkodót találsz. Mandy és Zach közeledése nem válik el a testvérkapcsolattól, ezért a közös jövő gondolata családi kérdéseket is megnyit. A sorozat előző részei után ismerős rokoni környezet fogad, a segítő állat köré szervezett történet mégis saját hangulatot ad ennek a kötetnek. Türelmet kér, és főként a csendesebb jelenetekkel hat.