S. M. munkában

Miért érdemes?

A behavazott White Priory képe azonnal világos és nyugtalanító feladványt ad: hogyan juthatott bárki egy pavilonhoz, ha a friss hóban csak egyetlen érkező nyoma látszik? Carr a lehetetlen bűntény alaphelyzetét nem puszta trükként kezeli. A nyomok időzítése, a szereplők mozgása és a helyszínről alkotott feltételezések együtt alakítják a vizsgálatot. Sir Henry Merrivale harsányabb és kiszámíthatatlanabb jelenlét, mint a komor téli díszlet alapján várnánk. Humora oldja a bezártságot, ugyanakkor a kérdései pontosan rámutatnak arra, hol cseréli fel egy tanú a látott tényt a saját következtetésével. James Bennett nézőpontja jó belépőt ad a társaságba, amelyben a brit birtok világa és a filmipar érdekei feszülnek egymásnak. Marcia Tait körül szakmai ambíciók, személyes sértettségek és gondosan őrzött kapcsolatok sűrűsödnek. A gyanúsítottak köre jól körülhatárolt, a hó pedig azt az érzetet kelti, hogy minden mozdulatnak nyoma kellene maradjon. A regény így folyamatosan két feladatot ad: meg kell érteni, ki mit akart, és azt is, miként lehetett a látszólag sértetlen térben cselekedni. A klasszikus zárt helyszín kedvelőinek különösen érdekes, mert a bezártságot falak helyett a táj teremti meg. Az első fejezetek szereplőbemutatása figyelmet kér, később azonban minden kapcsolat visszahat a központi kérdésre. A könyv a téli hangulatot, a társasági feszültséget és a fizikai logikát olyan arányban kapcsolja össze, amely mellett a megfejtésig végig van mit mérlegelni.