Gyilkos illúziók

Miért érdemes?

A lehetetlennek látszó lövés pontos helyszínvizsgálatot kíván, a médium múltja pedig új tanúkat hoz. A bezárt szoba kérdése azonnal két vizsgálatot indít: hogyan került be a lövés, és ki nyert a médium halálával. Charlotte Löwenstein szobája lehetetlen helyszínnek látszik. A golyó és a fegyver hiánya két irányt nyit: különleges fizikai megoldást vagy megrendezett benyomást kell keresni. Reinhardt a hozzáférést, Liebermann a résztvevők várakozásait bontja fel. Reinhardt rendőri tapasztalata és Liebermann lélektani érdeklődése két eltérő kérdezési módot kapcsol össze. Liebermann Freud tanain nevelkedett kérdései a vágyakról és elfojtásról szólnak, Reinhardt viszont vallomást és tárgyi láncot keres. A médium szeánszai gyászoló és kíváncsi vendégeket hoztak össze. A titkok, amelyeket ott hallott vagy kikövetkeztetett, több embernek adhattak indítékot. A természetfeletti magyarázat ereje abból ered, hogy a tanúk maguk is hajlandók voltak hinni benne. A századfordulós Bécs zenéje, kávéházai és orvosi vitái megszabják a szereplők társadalmi mozgását, ezért a város tevékeny része az ügynek. Charlotte szeánszai a gyászolók titkait gyűjtötték össze, ezért a természetfelettinek hirdetett képesség nagyon is földi indítékokat teremtett. Liebermann orvosi érdeklődése a kimondatlan vágyakra és félelmekre irányul, de sejtését Reinhardt rendőri eljárásában ellenőrizni kell. A páros vitái megmutatják a lélektani olvasat hasznát és korlátait. Egy diagnózis önmagában nem bírósági bizonyíték. Sorozatnyitóként megteremti a baráti munkakapcsolatot, amelyben a vacsora és a zongora is a gondolkodás része. A zongoránál folytatott beszélgetések lelassítják a nyomozást, ugyanakkor megmutatják, miként jutnak el egy megérzés ellenőrzéséig. Bécs kulturális élete közvetlenül belép az ügybe. A zene, a kávéházi beszélgetés és az orvosi körök olyan kapcsolatokat teremtenek, amelyeket a hivatalos kihallgatás nem mindig ér el. A zongorázás alatti eszmecsere a barátságot és a közös gondolkodás módszerét alapozza meg.