A kispályás

Miért érdemes?

Cameron Wolfe első pillantásra jelentéktelennek látja magát a hangosabb, magabiztosabb testvérei mellett. A történet ereje abból fakad, hogy ezt az önértékelést apró jelenetekben vizsgálja. Egy beszélgetés, egy kudarcba fulladó közeledés vagy egy családi vita többet számít, mint bármilyen látványos fordulat. A fiú jegyzetei megmutatják, mennyi gondolat marad kimondatlanul. A hiányérzetből fokozatosan megfigyelőkészség lesz, és ez adja Cameron későbbi változásának biztos alapját. A család egyszerre menedék és rangsor. Cameron szereti a testvéreit, de folyton hozzájuk méri saját bátorságát, külsejét és sikerét. A szülők fáradtsága, a pénzszűke és a kamaszok versengése természetes közegként veszi körül. Ettől a könyv hétköznapi helyzetei hiteles súlyt kapnak. A rangsor folyton módosul attól függően, sportban, szerelemben vagy szavakban kell-e helytállni. A közvetlen, tömör nyelv közel marad a kamasznézőponthoz. Cameron gyakran pontosabban lát másokat, mint önmagát, ezért a humor és a fájdalom ugyanabban a megfigyelésben találkozhat. A romantikus vágyakozás sem idealizált. Több benne az ügyetlenség, a fantázia és a visszautasítástól való félelem. A képek egyszerűek, de pontos ritmusuk miatt a bizonytalanság testi tapasztalatként is érzékelhető. Sorozatnyitóként a kötet felrajzolja a Wolfe család belső erőviszonyait, amelyekre a későbbi bokszmeccsek épülnek. A befejezés nem ad kész felnőtt identitást Cameronnak. Inkább eléri, hogy saját hangját komolyabban vegye, és észrevegye azokat a pillanatokat, amikor már dönteni tud. Ez a kis elmozdulás teszi meggyőzővé a fejlődést. A sorozat következő része már erre a megszerzett, még törékeny önfigyelemre építheti a fizikai küzdelmet.