Valaki ismeri a nevemet

Miért érdemes?

Aminata hangja azért emlékezetes, mert történelmi léptékű erőszakot következetesen egyetlen ember tudásán és érzékelésén át közvetít. Gyermekkori emlékei, nyelvismerete és bábai gyakorlata nem puszta jellemzők: eszközök, amelyekkel megőrzi önazonosságát és másokon is segít. Az olvasó így nem névtelen áldozatok tömegét látja; inkább hosszú életet, amelyet újra meg újra megpróbálnak kisajátítani. A regény földrajzi íve különösen erős. Nyugat-Afrika, a rabszolgahajó, Dél-Karolina, New York, Új-Skócia, Sierra Leone és London mind másfajta szabadságígéretet kínál, de egyik hely sem törli el automatikusan a kiszolgáltatottságot. Hill ezzel árnyalja a felszabadítás egyszerű történetét: a jogi státusz változhat, miközben a család szétszakítása, a rasszizmus és a gazdasági függés tovább él. Aminata írástudása a könyv szerkezetében is központi. Saját történetének elmondása politikai cselekedet, mert visszaveszi a nevek, helyek és kapcsolatok fölötti rendelkezést. A cím a brit Book of Negroes történeti dokumentumára utal, de a regény nem engedi, hogy egy listabejegyzés összefoglaljon egy emberi életet. Az emlékezet itt bizonyíték, gyászmunka és örökség egyszerre. A történet súlyos erőszakot, rabszolgaságot, szexuális bántalmazást, gyermekvesztést és családszétszakítást ábrázol. Hill mégsem a szenvedés látványára épít; Aminata döntései, kapcsolatai és szellemi fejlődése tartja egyben a regényt. Annak érdemes olvasnia, aki nagy történelmi ívet szeretne személyes nézőpontból, és elfogadja, hogy a remény nem feledést; inkább a veszteségek pontos megnevezését jelenti.