„Rózsakiállítás"
klasszikus
Három haldokló ember utolsó időszakát televíziós stáb készül rögzíteni, így a személyes búcsú és a nyilvános szerep határa összecsúszik. A technika jelenléte akkor is alakítani kezdi a viselkedést, amikor a szereplőknek elvileg már nincs mit bizonyítaniuk. A kisregény azt figyeli, miként válhat az agónia szerkeszthető műsorrá, és hogyan módosítja a kamera a hozzátartozók, a betegek és a nézők viszonyát a halálhoz.
Miért érdemes?
Mi történik az emberrel, ha élete végső időszakában is megfigyelik? A Rózsakiállítás egy televíziós vállalkozás köré rendezi ezt a nyugtalanító kérdést: a kamera olyan tapasztalatot próbál rögzíteni, amelynek a személyességét nehéz közvetíteni. Már az alaphelyzet arra késztethet, hogy a kíváncsiság és a tapintat határát keresd saját magadban is. Örkény a súlyos témát hétköznapi beszéddel és groteszk helyzetekkel közelíti meg. A szereplők apró szokásai, igényei és hiúságai nem szűnnek meg attól, hogy a halál közel kerül hozzájuk. Ebből különös humor születik: egy pillanatra nevethetsz, aztán kényelmetlenné válhat a nevetés. A hang váltakozása tartós figyelmet kíván, mert az együttérzés is ebből a feszültségből alakul. A kisregény a megmutatás módját is vizsgálja. A felvétel készítője választ, kérdez és szerkeszt, így a látható történet már eleve valakinek a szándékát követi. A résztvevők viszont saját gesztusokkal és elvárásokkal lépnek a kamera elé. Olvasóként azt figyelheted, miként változtatja meg a jelenlétüket a tudat, hogy mások majd látni és értelmezni fogják őket. Rövid terjedelme ellenére a könyv sok nyitott kérdést hagy a méltóságról és a másik emberhez való hozzáférésről. Jól illeszkedhet az ízlésedhez, ha kedveled a tömör, gondolatilag kényelmetlen prózát, amelynek humora nem old fel minden feszültséget. A történet után a hétköznapi képernyős vallomások is más fényt kaphatnak: ki mondja el kinek az életét, és milyen áron?
Kinek való?
Neked való, ha érdekel a megfigyelés etikája, a televíziós történetmondás és az emberi méltóság kapcsolata. Örkény sötét humora akkor találhat el, ha bírod, hogy a nevetséges és a megrendítő ugyanabban a helyzetben jelenjen meg.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha most távol szeretnéd tartani magadtól a haldoklás és a kiszolgáltatottság témáját. A groteszk humor sem teszi könnyűvé ezt a történetet, és a könyv nem kínál egyszerű erkölcsi eligazítást a szereplők megítéléséhez.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek