Őfelsége kapitánya I-II.

Miért érdemes?

Hornblower a Lydia parancsnokaként hosszú ideje hajózik úgy, hogy küldetésének célját csak ő ismeri. A titoktartás fegyelmet követel, de el is választja tisztjeitől. Amikor eléri a közép-amerikai partvidéket, egy helyi felkelést kell támogatnia, és saját ítéletére támaszkodva választ szövetségest. A feladat politikai háttere gyorsabban változik, mint ahogy a vitorlás hajó hírt kaphat Európából. A tengeri összecsapások súlyát a Lydia korlátozott erőforrásai adják. Hornblowernek egy erősebb spanyol hajó ellen kell taktikát alkotnia, később pedig a sérült hajóval és fáradt emberekkel is számolnia kell. A regény részletesen kezeli a lövegek, a vitorlázat és a part menti manőverek szerepét. A technikai döntések minden esetben a parancsnok erkölcsi felelősségét is növelik. Lady Barbara Wellesley jelenléte olyan társasági helyzetet teremt a fedélzeten, amelyre Hornblower szolgálati szabályai kevés útmutatást adnak. A kapitány vonzódása, házassági kötelessége és rangbeli bizonytalansága egymásnak feszül. Érzelmeit ugyanazzal a szigorral próbálja kezelni, mint a hajó útvonalát, ez a módszer viszont emberi kapcsolatokban gyakran téves következtetéshez vezet. A visszafogottság így a jellem egyik fő konfliktusa lesz. A könyv a Hornblower-ciklus történeti rendjének középső szakaszába tartozik, mégis erős belépési pont, mert önálló küldetést mesél el. A főhős korábbi pályáját rövid utalásokból meg lehet érteni. Az olvasás során a haditengerészeti akció és a belső monológ egyforma figyelmet kér. Hornblower kívülről határozott, belül folyamatosan kételkedik, és éppen ez a kettősség teszi érthetővé parancsnoki működését. A diplomáciai irányváltás különösen jól mutatja, hogy a tengeri siker önmagában nem biztosít politikai megoldást.