Harminc év napsütés
tárca
A tárcagyűjtemény családi emlékekből, ünnepekből, falusi alakokból és városi hétköznapokból rajzol időbeli otthont. Nagymamák, karácsonyok, költözések és félresikló nemzedéki beszélgetések idézik fel, milyen nyomot hagy bennünk a hely, ahonnan elindultunk. Az Élet és Irodalomban, a Nők Lapjában és a Népszabadságban megjelent írások személyes történeteken át mutatják a vidéki és városi lét közötti átmenetet.
Miért érdemes?
Egy nagyszülői mozdulat, egy régi nyár vagy egy ismerős utca Grecsónál egész életszakaszokat képes megnyitni. A Harminc év napsütés rövid prózái ilyen hétköznapi emlékek köré szerveződnek, a falusi gyermekkortól a felnőtt városi életig. Az olvasás során annak is jelentősége lesz, hogyan változik egy hajdani élmény, amikor már más élethelyzetből tekintesz vissza rá. A tárcanovellák külön is megállnak, mégis egymásra vetülő fényt kapnak a kötetben. Családtagok, helyek és visszatérő tapasztalatok kapcsolják össze őket, így a rövidséggel együtt valamiféle otthonosság is kialakul. Néhány oldalas adagokban is olvashatod, de a hosszabb együttlét megmutatja, hogyan alakul a beszélő viszonya a saját múltjához és az eltávolodás következményeihez. Az emlékezés érzelmességét gyakran humor és önirónia lazítja. A gyerekkori rácsodálkozás mögött érzékelhető a felnőtt elbeszélő tapasztalata, ezért egy emlék egyaránt hathat derűs és fájdalmas. A családi ünnepek vagy nyaralások apróságaihoz kapcsolódó felismerések könnyen előhívhatják a saját emlékeidet is, anélkül hogy minden élethelyzetben magadra kellene ismerned. A cím napsütése mellett az idő múlása és a veszteség is jelen van. A történetek arra adnak alkalmat, hogy megállj egy-egy közönségesnek hitt pillanatnál, és észrevedd benne a kapcsolatok változását. Akkor találhatsz benne örömöt, ha az emlékezés hangulata önmagában is érdekel, és egy kötet összetartozását a visszatérő érzésekben is keresed. A rokonszenves közelséghez itt visszafogott elégia társul.
Kinek való?
Neked való, ha szívesen olvasol rövid, személyes hangú prózát családi emlékekről, vidékről indulásról és a felnőtté válásról. A nosztalgia mellé kívánsz némi öniróniát is, és örülsz, ha egy néhány oldalas jelenet után a saját történeteiden gondolkodhatsz.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha szoros cselekményű regényt vagy következetesen távolságtartó társadalomrajzot keresel. A családi közelség és az emlékezés érzelmessége hangsúlyos; a sok apró életkép egymás után ismétlődőnek hathat, ha inkább fordulatokat vársz.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek