Az unalom

Miért érdemes?

Dino jómódú római családban él, de festőként és örökösként sem tud kapcsolatot teremteni a körülötte lévő tárgyakkal. Az unalmat a valóságtól való elszakadásként tapasztalja, ezért műtermét és munkáját is üresnek érzi. Balesetben meghalt szomszédja modellje, Cecilia felkelti figyelmét. A lány közelsége rövid időre valódi jelenlétet ígér, majd éppen elérhetetlensége teszi a viszonyt rögeszmévé. Dino folyamatosan kérdez, ellenőriz és pénzzel próbálja biztosítani Cecilia ragaszkodását. A lány válaszai egyszerűek, gyakran kiismerhetetlenek, így a férfi saját félelmeit vetíti rá. A féltékenység lassan kutatássá alakul: útvonalak, találkozások és feltételezett szeretők foglalják el a festés helyét. Az elbeszélés szűk nézőpontja tudatosan korlátozott, Cecilia belső életét csak Dino értelmezésein keresztül látjuk. A regény a birtoklás és a megismerés kapcsolatát vizsgálja. Dino azt hiszi, pénz vagy szex révén valóságossá teheti azt, ami kicsúszik tapasztalatából, de minden kísérlete újabb távolságot teremt. Anyjához fűződő viszonya a gazdagság elleni lázadást is bizonytalanná teszi, hiszen a családi vagyonról nem képes ténylegesen lemondani. A lassú ismétlődés a megszállottság ritmusát követi, ezért a cselekmény szándékosan körkörös. Akkor működik, ha érdekel egy megbízhatatlan férfinézőpont önleleplezése, és türelmesen követed ugyanannak a gondolatnak az újabb változatait. Cecilia fiatal, kapcsolatukban pénz, életkor és társadalmi helyzet jelentős egyenlőtlenséget teremt. Szexualitás, féltékeny ellenőrzés és önveszélyes viselkedés is jelen van.