Azincourt

Miért érdemes?

Hook társadalmi helyzete megmutatja, miért volt egyszerre nélkülözhetetlen és kiszolgáltatott az íjász. Évek gyakorlása tette képessé a hosszúíj használatára, ez a tudás mégsem ad neki nemesi rangot vagy jogi védelmet. Amikor otthoni ellenségei fölé kerekednek, a hadsereg kínál menekülést és keresetet. Katonai értéke a csatatéren hirtelen megnő, békeidőben azonban ugyanaz a férfi könnyen üldözött bűnözővé válhat. Soissons és Harfleur ostroma két külön oldalról mutatja a városi háború következményeit. Az egyik helyen Hook kívülállóként látja a győztesek kegyetlenségét, a másikon már Henrik seregének tagjaként viseli az elhúzódó művelet éhségét és betegségét. Melisande megmentése személyes felelősséget ad számára, de nem teszi egyszerű hőssé. A kapcsolatuk mögött végig ott marad, hogy a civilek biztonsága a katonák fegyelmétől és pillanatnyi döntéseitől függ. Az azincourti ütközet erejét az előkészítés adja. A kimerült angol had helyet választ, cölöpöket ver le, és abban bízik, hogy a sár, a szűk terep és az íjászok összehangolt munkája ellensúlyozza a francia túlerőt. A regény közelről követi a fegyverek fizikai korlátait, miközben nem mossa össze Hook kitalált részvételét a dokumentált csatával. A győzelem így kevésbé csoda, inkább döntések, terep és súlyos veszteségek együttese. A lovagkor alkonya alcím arra is figyelmeztet, hogy az ütközet társadalmi képzeteket tesz próbára. A páncélos nemesi harcos tekintélyével szemben közrendű íjászok tömege és fegyelme válik döntővé. Cornwell közben nem állítja, hogy egyetlen csata lezárt volna egy egész korszakot; a regény szereplői továbbra is rangok, eskük és vallási értelmezések között élnek. Olvasóként azt láthatod, miként repedezik egy eszmény akkor, amikor a hadviselés gyakorlata másféle tudást jutalmaz.