Aranysarkantyús lovagok

Miért érdemes?

A sorozat kezdete két testvér eltérő kijelölt jövőjét állítja egymás mellé. Lajost a magyar trónra készítik fel, Andrást pedig gyermekként Nápolyba küldik, hogy házassága révén egy másik királyság uralkodója legyen. A dinasztikus terv papíron erős szövetséget ígér, a mindennapi udvari életben viszont kiszolgáltatottságot teremt. Az olvasó kezdettől érzi, hogy az egyezség résztvevői másként értik a vállalt kötelezettségeket. A nápolyi fejezetek zárt, bizalmatlan közeget építenek. András saját embereire támaszkodik, miközben Johanna környezetében minden tisztség és rokoni kapcsolat hatalmi kérdéssé válik. A magyar jelenetek ezzel szemben Lajos korai uralkodói felelősségét mutatják. A váltakozó nézőpontok révén ugyanaz a családi ügy egyszerre látszik személyes tragédiának és nemzetközi konfliktusnak. A lovagi eszmény és az udvari valóság közötti távolság végig meghatározó. A szereplők eskükre, rokonságra és becsületre hivatkoznak, döntéseiket azonban birtok, befolyás és félelem irányítja. A merénylet felé vezető út ettől fokozatosan szűkül. A történet feszültségét a közeledő vég ismerete adja: az olvasó a jeleket látja, a veszélyben élő szereplők még reménykednek a megállapodások erejében. A részletes név- és kapcsolatrendszer lassíthatja a kezdést, később viszont pontosan ez teszi érthetővé a következményeket. A kötet előkészíti Lajos nápolyi hadjáratait, ezért a lezárás tudatosan nyitott és súlyos. Akkor ad sokat, ha a nagy csaták előtt a dinasztikus diplomácia, az udvari nevelés és az elrontott egyezségek érdekelnek. A személyes veszteségből fokozatosan államközi ügy lesz.