Amikor nem értjük többé a világot

Miért érdemes?

Az első oldalak tudománytörténeti beszámolóhoz hasonlítanak: nevek, felfedezések és történelmi következmények kapcsolódnak egymáshoz. A szöveg azonban fokozatosan eltávolodik az ellenőrizhető adatoktól. Képzelt gondolatok és jelenetek kerülnek a történeti alakok köré, ezért az olvasás során a saját bizonyosságodat is újra kell mérned. A különálló történeteket a megismerés határának tapasztalata köti össze. Egy matematikai felismerés vagy fizikai elmélet új lehetőségeket nyit, de a feltaláló számára elszigetelődést és szorongást is hozhat. Az elbeszélés sűrít és gyorsan halad, így az egymás mellé helyezett életek között magad keresed a visszatérő kapcsolatokat. A könyv a tudományos haladás ünnepi képét következetesen nyugtalanító történetekkel bontja meg. A felfedezés haszna mellé odakerül a pusztítás lehetősége, a gondolati teljesítményhez pedig testi és lelki sérülékenység társul. Ettől a tudós alakja közel kerül, ugyanakkor a fikció miatt a róla kialakuló kép nem tekinthető életrajzi ítéletnek. Kevés előzetes természettudományos tudással is követhető a próza, de nem ad módszeres magyarázatot az elméletekről. A baljós hangsúly és a zaklatott emberi sorsok kiválasztása erősen meghatározza a hangulatát. Akkor olvasd, ha érdekel, hogyan változtatja meg a történet formája azt, amit egy valós emberről tudni vélsz, és elviseled, hogy a tény és a képzelet határa idővel elmosódik.