A nagy degeneráció
Első regényében Benedek Szabolcs a nyolcvanas évek végének Szolnokját és Budapestjét írja meg egy kamasz fiú szemével, akinek a felnövése egybeesik a rendszerváltással. A nagy degeneráció főhőse kocsmákban, szerelmekben és családi vitákban éli meg, hogy a világ, amelybe beleszületett, egyik napról a másikra tűnik el alóla. Az ironikus, önironikus hangú fejlődésregény a nagy történelmi fordulatot a hétköznapok felől nézi, és egy nemzedék bizonytalanságát rögzíti a változás pillanatában. Laza szerkezetű, sűrű életanyagú generációs regény a késő nyolcvanas évekről és a felnőtté válásról.
Miért érdemes?
A nagy degeneráció Benedek első regénye, és a rendszerváltás nemzedékének egyik korai önarcképe: a kamasz főhős felnövése a nyolcvanas évek végének szolnoki és budapesti közegében a politikai változással párhuzamosan zajlik, és a nemzedéki bizonytalanságot irónia, önirónia és sűrű életanyag kíséri. A pályakezdő próza egyenetlen, a szerkezet laza, a hang viszont már felismerhetően a későbbi Benedeké, aki a nagy történelmi fordulatot a hétköznapok, a kocsmák, a szerelmek és a családi viták felől nézi. A könyv értéke ma a generációs pillanatfelvétel: hogyan élte meg egy tizenéves, hogy a világ, amelybe belenőtt, egyik napról a másikra megszűnik. A kvarcóra hét dallama és az Ez nem Amerika olvasói itt a szerző kiindulópontját találják.
Kinek való?
Neked való, ha a rendszerváltás nemzedéki tapasztalata és a nyolcvanas évek végének hétköznapi lenyomata érdekel, ha a fejlődésregényt ironikus, önironikus hangon szereted, és ha Benedek pályakezdésére és a későbbi regények gyökereire vagy kíváncsi.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a szerző érett, kiforrott történelmi regényeit várod, mert ez egyenetlen, laza szerkezetű pályakezdő próza, vagy ha a rendszerváltás politikai történetét keresed: a könyv a kamasz szemével látott hétköznapokról szól.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek