A vége
kortárs szépirodalom
Szabad András fotográfus emlékeiből rakja össze az életét. Apjához fűződő kapcsolatát a börtönből hazatért férfi múltja és a szocialista hétköznapok is alakítják. A családi történetek mellé szerelmek kerülnek, köztük az Évához való kötődés. András a fényképezésben is azt keresi, hogyan lehet megőrizni valamit egy emberből; visszaemlékezéseiben a képekhez meg nem oldott konfliktusok és elveszített közelségek társulnak.
Miért érdemes?
A vége egy fényképész emlékezéséből épít világot. Szabad András életének képei családi veszteségeket, budapesti mindennapokat és az alkotóvá válás tapasztalatát kapcsolják össze. A múlt felidézése közben a személyes történet mögött folyton érzékelhető a politikai légkör: a félelem és a hallgatás a közeli kapcsolatokba is beleköltözik. A nagy terjedelmű regény rövid szakaszokból áll. Egy tárgy, látvány vagy hirtelen felvillanó emlék önálló súlyt kaphat, majd később egy másik részlet felől új értelmet nyerhet. Ez sajátos ritmust ad az olvasásnak: gyorsan haladhatsz a kis egységek között, de egy-egy kép után könnyen megállsz, mert az érzelmi hatás tovább dolgozik benned. Bartis a fényképezést az elbeszélés látásmódjába is beépíti. A hangsúly azon van, mi kerül a figyelem középpontjába, és mi marad a látható jeleneten kívül. Az apa története, az otthoni titkok és a saját emlékek közti eltérések miatt az önéletrajzi beszéd biztonsága is kérdésessé válik. A részletekből egy élet megérthetőségének problémája bontakozik ki. A hang erős érzelmeket, kiszolgáltatottságot és hitbeli kérdéseket is elbír, ezért az olvasás megterhelő lehet. A könyv akkor adhat tartós élményt, ha szereted, amikor egy konkrét látványból messzire vezet a gondolat. Érdemes időt hagyni a mozaikok összekapcsolására: az egymástól távoli emlékek találkozása sokszor többet mond, mint egy közvetlen magyarázat.
Kinek való?
Neked való, ha érdekel a fényképezés és az emlékezés rokonsága, és szívesen követnél egy családtörténetet az elhallgatások felől. A rövid fejezetekre tagolt hosszú regény akkor illik hozzád, ha a képek érzelmi súlya és az elbeszélő bizonytalansága is fontos számodra.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha most derűs, könnyen elengedhető történetre vágysz. A veszteség, a diktatúra tapasztalata és a családi sérülések sűrűn jelen vannak; a töredékes szerkezet és az erős érzelmi hang huzamosabb figyelmet, valamint türelmet kívánhat.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek