No és Én

Miért érdemes?

Lou gondolkodása gyorsabb, mint amilyen könnyen szót ért az emberekkel. Tudományos fogalmak és váratlan képzettársítások futnak át a fején, miközben egy osztály előtti megszólalás is rémisztő feladattá nő. Az első személyű hang közel hozza ezt a kettősséget: egyszerre hallod a sokat tudó gyereket és a bizonytalan lányt, aki szeretné, ha valaki észrevenné. No megismerése konkrét arcot ad Lou számára az utcán látott szegénységnek. Egy iskolai feladatból olyan kapcsolat bontakozik ki, amelyhez az interjú kérdéseinél több figyelem kell. A lakhatás, a munka és a befogadás gondjai a barátság részévé válnak; a segítő szándékot apró, hétköznapi helyzetek teszik próbára, és ezekben az olvasó is nehezen maradhat kívülálló. A három fiatal különböző módon nélkülözi a biztonságot. Lucas tágas lakásában kevés a szülői jelenlét, Lou otthonát a kistestvér elvesztése és az anya visszahúzódása terheli, No pedig ténylegesen fedél nélkül él. Ezek a különbségek megakadályozzák, hogy a történet egyetlen magányélménnyé mossa össze a sorsukat. A köztük szövődő szövetségnek mindhárom oldalról más a tétje. Érdemes Lou reményeire és a szavaiból kiolvasható korlátokra egyszerre figyelned. A mesélő éles esze mellett megmarad a tapasztalatlansága, így a jóindulat sem ad gyors választ mindenre. A rövid regény beszélgetésre is hívhat arról, hol kezdődik a személyes felelősség, és mi az, amit egy barátság önmagában nehezen tud megváltoztatni.