A hárfás

Miért érdemes?

Ryll fiatalon egyszerre figyeli muzsikus apja életét és keresi saját hangjának helyét. A családi közelség hétköznapi gesztusokban jelenik meg: ruhát igazít, várja haza az apját, érzékeli a próbák és késő éjszakák ritmusát. E gondoskodás mögött már ott van az önálló művészi ambíció. A regény nyitánya azt a pillanatot ragadja meg, amikor a tehetség még családi közegben formálódik, de hamarosan kilépne a társasági és színpadi nyilvánosságba. A zene a szereplők közti kapcsolat nyelve. A hivatás fegyelme, a közönség elvárása és a személyes érzelem ugyanazon próbákon keresztül hat Ryllre, ezért minden szakmai lehetőség családi és erkölcsi kérdést is felvet. Az apa alakja egyszerre példakép és figyelmeztetés: megmutatja a művészi élet vonzását, valamint azt a kiszámíthatatlanságot, amelyet a hozzátartozóknak kell elviselniük. Ryll indulása e kettős örökségből kap feszültséget. Sorozatnyitóként a kötet alapozza meg Teano Amaryll későbbi önértelmezését. A név, a hang és a fellépés fokozatosan olyan személyiséget hoz létre, amelyet mások is birtokolni vagy irányítani szeretnének. Közben a főhősnek el kell választania egymástól a valódi kötődést, a rajongást és a társadalmi sikert. A nyelv és az érzelmi hangsúly korabeli, a művészvilág ábrázolása pedig idealizáló és kritikus vonásokat egyaránt használ. Azoknak lehet erős olvasmány, akik szeretnék követni, miként lesz a családjához kötődő fiatal lányból önálló előadó. A lassabb, lélektani részek fontosabbak a puszta karriertörténetnél. A folytatások felé több kapcsolat nyitva marad, ezért a kötetet egy hosszabb életív első, alapozó szakaszaként érdemes olvasni.