A meztelen táncos

Miért érdemes?

Ryll Thean pályájának későbbi szakaszában már a tehetség használata és ára a központi kérdés. Ünnepelt énekesnőként azzal szembesül, hogy a nyilvános kép, a színpadi szerepek és a magánember tapasztalata egyre nehezebben illeszthető össze. A tükör előtti jelenetek a test, az idő és az emlékezet kapcsolatát sűrítik. Az arc öregedése sikereket, gyászt, fegyelmet és olyan szerelmek nyomát őrzi, amelyeket a közönség csak előadásként látott. A művészélet regénybeli csillogása mögött szigorú munka és érzelmi önfegyelem áll. Ryll hangja egyszerre ad szabadságot és hoz létre új függéseket, mert a siker fenntartása állandó szereplést követel. A harmadik kötet az első két rész családi és kapcsolati döntéseit is visszhangozza, miközben a főhősnek újra kell gondolnia, mit jelent számára a hivatás. Érdemes figyelni, hogyan váltakozik a külső tekintet és Ryll belső önfigyelése. Mások a híres énekesnőt, a vonzó nőt vagy a szerepek gazdáját látják benne, ő viszont saját veszteségeit és fáradtságát is érzékeli. E két kép különbségéből születik a kötet melankóliája. A színpad cselekvő tér, ahol a szereplő újra és újra megteremti önmagát, majd az előadás után magára marad ezzel az alakzattal. A regény erősen érzelmi, helyenként melodramatikus hangon beszél hírnévről, szerelemről és öregedésről. A történet teljes hatásához hasznos ismerni A hárfás és A herceg eseményeit, mert Ryll döntései több korábbi köteléket hordoznak. A szöveg akkor működhet igazán, ha érdekel egy női művészpálya ára, és elfogadod, hogy a lezáró rész a cselekmény mellett sok időt szán önvizsgálatra, emlékezésre és a színpadi személyiség lebontására.