A piramis

Ismail Kadare

Kheopsz fáraó eleinte nem akar síremléket emelni, tanácsadói azonban meggyőzik arról, hogy a végtelen építkezés félelemben és engedelmességben tartja a népet. Az építmény terve ezért az uralom eszközévé válik: munkások tömegeit kényszerítik szolgálatra, a hibákat büntetik, a gépezet pedig saját áldozatai nélkül már nem tudna működni. Az ókori díszletben a hatalom abszurd logikája rajzolódik ki, amely a haszontalanságot éppen mérhetetlen ára révén teszi kötelezővé.